Az orgona építési éve: 1870

Orgonaépítő: Ludwig Mooser

A bécsi származású Ludwig Mooser (1807–1881) kiváló orgonaépítő család sarjaként, apja, nagyapja és nagybátyja mesterségét vitte tovább. Előneve salzburgi műhelyére utalt. Tevékenysége kiterjedt az egész Osztrák-Magyar Monarchiára. Magyarországra 1854-től készített hangszereket (Fót, Esztergom, Eger és környéke, Sárospatak, Gyoma, Gyula stb.). Felesége halála után, 1863 végén Mooser Eger Tanácsától letelepedési engedélyt, sőt díszpolgárságot kapott. Letelepedett a városban, és a líceum 37. számú termében felállította fiókműhelyét. Nem alkalmazott gépeket, műhelyei munkamegosztáson alapuló manufaktúrák voltak. Egyszerre több hangszert készített; a műhelyben legyártották az orgonának munkaigényesebb részeit, főleg a fémalkatrészeket, fémsípokat és a kényesebb famunkákat, a többi elem pedig a helyszínen készült. Mooser az anyag-szállítmánnyal munkavezetőt és dolgozókat küldött az egyes településekre, ahova személyesen csak a későbbi építési fázisban utazott.

„Mooser már több nagyszerű orgonát készített és így az orgona jóságáról már úgy neve, mint eddigi művei kezeskednek, ajánlatát az egyházra nézve legcélravezetőbbnek látom.” (Fogarasy Mihály püspök)

A marosvásárhelyi orgona beszerzéseVeszely Károly esperes-plébános nevéhez kötődik.A hangszert, a benne elhelyezett irat értelmében, 1870. május 22–szeptember 30. között Stäbel Ferenc, Müller József és Salzer Gusztáv állította fel a templom karzatán.Az orgona szentelésére október 2-án került sor, amikor Vocelka Ede erre az alkalomra szerzett miséjét adta elő a helyi Dalárda.

Traktúra, homlokzat: a hangszer mechanikus traktúrájú, csúszkarendszerű. Kétmanuálos 18 regiszteres nagyságával kiemelkedik a mester munkásságát kitevő sok falusi orgona közül. Mooser a manuálokat két szekrénybe osztotta, szabadon hagyva a templom nyugati falának központi ablakát. A homlokzati sípok 4–4 mezőben sorakoznak, melyek szekrényenként 3–3 félköríves lezárást mutatnak. A középső részeket pilaszterek tagolják két-két mezőre, a lezárásukban áttört faragvány látható. Az alacsonyabb középrészeket magasabb, egyforma sípmezők veszik közre. Egy-egy szárnyas angyalfejjel díszített, félköríves lezárásukat előreugró, akantuszleveles gyámokon álló, vékony pillérek tartják. A romantikus jellegű homlokzat letisztult, egyszerű díszítő motívumát az orgonaépítő mester korábban is használta. Az esztergomi és egri nagyorgonák központi sípmezőinél az oszlopokon vagy pilasztereken nyugvó félköríves lezárás változataival találkozunk.

Főbb javítások, beavatkozások:

1900    Takácsy Ignác

1918    a homlokzati principál sípok kiszerelése

1954–1955      Mesnyi János (72 front sípot, 38 belső principál sípot, 94 cin sípot pótolt, és 6 sípot kicserélt.)

1970-es évek   Mesnyi János (A pedálban található Bombard 16’-at Cello 8’ sípsorral helyettesítette, és a II. Manuál Dolce 4’ regiszter új sípokat kapott.)

1985    Hankó Gábor (16 sípot pótolt, a Mixtura hiányzó negyedik sorát és a Cornettben történt rongálások nyomát eltüntette. Új pedál billentyűzet készült.)

2001    Molnár József (A Bombard 16’ regiszter nyelvsípsorának rekonstruálása a Cello 8’ Bombard 8’-ra való átalakításával zárult.)

Diszpozíció:
I. Manuál
(főmű) C–f3, 4 ½ oktáv, 54 hang
1. Bourdon 16’ (első oktáv nincs kiépítve)
2. Principal 8’
3. Coppel 8’
4. Gemshorn 8’
5. Octav 4’
6. Fugara 4’
7. Cornett 4’
8. Mixtura 2’
II. Manuál C–f3, 4 ½ oktáv, 54 hang
9. Quintatön 16’
10. Salicet 8’
11. Flauto traverso 4’
12. Viola 4’
13. Dolce 4’
14. Piccolo 2’
Pedál C–c1, 2 oktáv, 25 hang
15. Subbass 16’
16. Violon 16’
17. Octavbass 8’
18. Bombard 8’ (eredetileg Bombard 16’, majd Cello 8’)
Manuál kopula I+II

Manufakturális jellegét megőrizve, Ludwig Mooser egyetlen erdélyi hangszere rászolgál a szakma figyelmére. Romantikus hangzásának köszönhetően megérdemli az egyházközség megkülönböztető gondoskodását.

Irodalom:

Barabás Kisanna: 150 éves a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János plébániatemplom orgonája. (megjelenés alatt)

Szigeti Kilián: Régi magyar orgonák. Eger. Budapest, 1980, 105–148.