1983 júniusában szenteltek pappá, és augusztusban már a kolozsvári Szent Mihály templomban voltam segédlelkész négy évig, akkor helyeztek át Alsócsernátonba, ahol 1990-ig szolgáltam, amit aztán a hat éves Zsilvölgyi tartózkodás követett. Pontosan az első bányászjárás idejében költöztem le Petrozsényba. 1996-ban másodjára kerültem vissza Kolozsvárra. Kolozsváron a külvárosba a Hóstátnak nevezett Szent Péter plébániára kerültem plébánosnak. Ott szolgáltam 13 esztendőt. Ez alatt az idő alatt rádióműsor szerkesztő voltam a kolozsvári rádiónál, Ószövetséget tanítottam három évet, az akkor, 1996-ban indult Babes Bolyai Tudományegyetem római katolikus teológia karán. Jelen voltam a Vasárnapnál, sőt 2006-ban az érsek úr kinevezett a Keresztény Szó, Vasárnap főszerkesztőjévé, amiről 6 hét múlva lemondtam. Úgy éreztem, hogy nem ez az én dolgom. Én a plébániám lelkipásztora akarok maradni.
Aztán az érsek úr 2009-ben ide Marosvásárhelyre helyezett át, plébánosnak, aztán főesperesnek. Azóta itt szolgálok.
Papság

Ft. Oláh Dénes

Ft. Balla Imre
Olyan kereső vagyok, aki megtalálta már, azt, amit keres. Csak csodálni tudom, azt, hogy ez a kincs ilyen gazdag. Minél tovább szemlélem, annál megragadatlanabb lesz. Tudom, hogy nem én birtoklom, hanem Ő birtokol engem. Hordozza az életemet és személyes kapcsolatban van velem. Ő, Isten, aki a Szeretet. |

Ft. dr. Bakó Csongor István
Marosvásárhelyen születtem 1976. szeptember 4-én szüleim harmadik gyermekeként. Mivel azonban családom állandó lakhelye akkor már a Székely-Sóvidék központja volt, mindig is szovátai származásúnak tekintettem magam. Élet- és hivatástörténetemben meghatározó volt testvérbátyámnak születésem előtt tizenöt hónappal, valamint édesapámnak XI. osztályos koromban történt elvesztése. Alaptermészetemről, beállítottságomról, karakteremről sokat elárul két keresztnevem eredettörténete és jelentéstartalma.☺
Általános és középiskolai tanulmányaimat Szovátán végeztem. Egyetemi stúdiumokat Gyulafehérvárott folytattam, posztgraduális képzéseimet Kolozsvárott szereztem. 2002. június 23-án szentelt áldozópappá Exc. és Ft. Msgr. Dr. Jakubinyi György érsek a gyulafehérvári székesegyházban. Segédlelkészként Csíkszeredában, Brassóban, Medgyesen, Gyimesközéplokon és Marosvásárhelyen, plébánosként Nagyernyében szolgáltam. 2006 őszétől szülővárosomban kórházlelkész vagyok.
Papi jelmondatom: „Tudom, kinek hittem, és biztos vagyok benne.” (2Tim 1,12). Ez a pappá szentelés közeledtének különleges hangulatában választott Szent Pál-i idézet jó alapnak bizonyult eddigi papi életemben. Azonban az idők folyamán legalább ennyire szükségesnek mutatkoztak azok a verssorok is, amelyeket gimnáziumi hitoktató papbácsim egy ajándék hittankönyv első lapjára írt nekem: „Összeszorítom ajkam, ha nehéz / A kín, mert tudom, tied az én harcom, / És győztes távolokba néz / Könnyekkel szépült, orcád-fényű arcom.” (Tóth Árpád: Isten oltó-kése). Papságom 15. évében járva egyre nagyobb meggyőződéssel vallom azt, amit a szemináriumi felvételre előkészítő segédlelkész barátom mondott mintegy útravalóul: „Sose feledd, hogy az egyetlen valaki, akiért érdemes élni, dolgozni, s ha kell szenvedni is, nem más, mint az Isten. Őt keresd és boldog leszel!”