A Keresztelő Szent János Plébániatemplom
Örökös szentségimádás: január 15.
Templombúcsú: június 24.
A linkre kattintva körbenézhetünk a templomban: http://autodus.de/foto/pano/szentjanos2.html
A marosvásárhelyi misszió elindítására 1702-ben Kolozsvárról jezsuita atyák érkeztek, akik 1728-ban elkezdték a jelenlegi templom építését. 1750. október 4-én báró Sztojka Zsigmond Antal püspök felszentelte a templomot.
A homlokzat fő jellegzetessége a széles toronyállás. A főhomlokzat zárt megjelenésű, egyszerűen tagolt. Középső szakaszát, a tornyok között, volutás oromfal koronázza. Az Il Gesut utánzó horizontális tagolású homlokzat, az erdélyi mértéktartó barokk templomok kiképzésére jellemző. A tornyokba vezető bejáratok fölött kialakított szoborfülkékben a jezsuita rend két jelentős személyiségéről, Loyolai Szent Ignácról és Xavéri Szent Ferencről készített kőszobrokat helyeztek el. A hajóba a főbejáraton keresztül, a tornyok közötti orgonakarzat alatt lehet jutni. Az egyenes záródású, négyszögű szentélyt két oldalról a sekrestye és a kápolna, az emeleten pedig oratóriumok határolják. A fiókos dongaboltozatos hajóhoz két oldalról három-három kápolna csatlakozik. A kápolnák és az oratóriumok fölött oldalkarzatok húzódnak.
1728–1748 között Konrad Hammer, Schwalbachból származó kőműves irányítja a Valentinus Scherzer által tervezett jezsuita templom építését. Az épület mind az alaprajz, mind pedig a részletformák tekintetében mintaképévé vált a később épülő templomoknak.
A nyugodt arányú, tágas belső tér a 18. század közepén dísztelenebb volt. A falak fehérre voltak meszelve. 1900-ban Szirmai Antal barokk előképekre visszavezethető mennyezetképeket festett a templom boltozataira. A szentély boltozatán Paul Veronese Királyok imádása festményének a másolatát készítette el, valamint négy egyházatya (Szent Ambrus, Szent Ágoston, Nagy Szent Gergely pápa, Szent Jeromos) portréját. A hajó dongaboltozatán Mária mennybevétele van megörökítve, valamint Szent Erzsébetnek és Szent Margitnak az arcképei.
A barokk templomokra jellemző módon ebben a templomban is az építészet, a festészet, a szobrászat, a berendezés együtt szerveződött összművészeti alkotássá.
A berendezés hangsúlyos eleme a szentély keleti falát teljesen kitöltő főoltár. A főoltárt a 18. század két kiemelkedő művészegyénisége Anton Schuchbauer és Johannes Nachtigall készítették, gróf Haller János és neje, Daniel Zsófia, megrendelésére 1755-ben. A fent említett két művész alkotása a szószék is, amely gróf Bethlen Miklós adománya. Úgy a főoltár, mint a mellékoltárok (Szent László oltár, Szent József oltár, Nepomuki Szent János oltár, Szent Kereszt oltár, Szent Antal oltár) az erdélyi barokk alkotások legszebb emlékei közé tartoznak. A kimagasló művészi értéket képviselő oltárképek – Jézus megkeresztelkedése (a főoltáron), Szent László vizet fakaszt a sziklából, Szent Jószef a kis Jézussal, Nepomuki Szent János hódolva a megfeszített Krisztus előtt, Mária Magdolna a keresztrefeszített Jézussal – Michael Angelo Unterberger munkái.
Az oldalkápolnák nyílásaiban elhelyezett festett üvegablakokat a grottaui Türcke cég készítette 1898-ban. Ábrázolt témák: Szent László vizet fakaszt a sziklából, Magna Domina Hungarorum, Az örmény király megkeresztelése, Keresztelő Szent János megkereszteli Jézust. Az oratórium szentély felöli vitróin Jézus és a kisdedek, Immaculata, Szent Péter apostol és Szent Pál apostol láthatóak.