94,5×76 cm
Az egyházzal kötött 1968. május 4-i megegyezés alapján 1972-ben, a torony és a kripta kivételével, lebontották a marosvásárhelyi obszerváns ferencesek épületegyüttesét. A város egyik leglátogatottabb katolikus templomának felszerelését az Ady negyedben moziból átalakított épületbe, az új Szent Imre-templomba szállították át. Habár az egyházmegye és a rend képviselői a tárgyalások első pillanatától szigorú követelményként fogalmazták meg a teljes berendezés megtartását, a megváltozott körülmények között bizonyos tárgyak „fölöslegessé váltak”. A püspök 1971-ben körlevélben ajánlotta a plébániák figyelmébe, hogy a rendi igazgatóság „a templom lebontásakor fölöslegessé váló bútorokat eladja méltányos ár ellenében”. Utasította az igazgatóságot, hogy az adásvétel, ajándékozás ügyét saját hatáskörében intézze el. A továbbiakban az egykori berendezés számos eleme gazdát cserélt.
A barokk főoltár, a Szent Imre fogadalmát ábrázoló festmény kivételével, az ákosfalvi római katolikus egyházközség tulajdonába került. Többek között a Szentháromságot ábrázoló oromzati kép maradt meg belőle. Ezt a festményt a marosvásárhelyi egyházművészeti gyűjteményben helyezték letétbe.
A négykaréjos, keret nélküli képen fent a fénysugarakkal övezett fehér galamb, középen az öt sebből vérző, kereszttel ábrázolt Krisztus és az uralkodói jogart tartó, kezét áldásra emelő Atyaisten felhőkön trónoló alakjai, lent a kék glóbusz láthatóak. „Készítője minden bizonnyal nem azonos a főoltárkép festőjével, annál sokkal gyengébb kvalitású, anatómiai ismeretekkel nem rendelkező segéd műve lehet.”
Irodalom:
Kiss Lóránd: Marosvásárhely, ferences templom. Szent Imre oltárkép restaurálása. Restaurátori jelentés. 1999.
Barabás Kisanna: Adatok a marosvásárhelyi obszerváns ferences templom berendezéstörténetéhez. In: Kovács Zsolt–Orbán János (szerk.): Táguló horizont. Tanulmányok a fiatal művészettörténészek marosvásárhelyi konferenciájának előadásaiból. Marosvásárhely–Kolozsvár, 2013. 67–76.
