Festő: Michael Angelo Unterberger (1695–1758)
Év: 1754 körül
300×155 cm

Az olajkép közvetlen előképe a bécsi Andreas és Joseph Schmutzer (1700–1740, 1683–1740) testvérpár egyik rézmetszete, amelyen Szent László király monumentális, háromszögbe komponált lovas alakja látható. A szakállas király derékba vágott dolmányban, nadrágban és térdig érő, sarkantyús csizmában üli meg lovát. Háta mögött dús redőkbe rendezett palást lobog, fején szentkorona, oldalán kard, kinyújtott jobbjában lándzsa. A bal szélen magasodó sziklából lándzsája érintésére víz fakad, mely alázúdulva átlósan folyik át a keskeny, sziklás előtéren. László fejét a csodával ellentétes irányba fordítja, tekintetét a gomolygó felhőkkel árnyékolt égen megjelenő mennyei fényre emeli. A díszes nyeregtakaróval ellátott, izmos nyakú ló három patája nyomán források buzognak fel. Az állat a csodát ösztönösen érzékelve visszahőköl, bal mellső lábát behajlítva felemeli, száját kitátja. Sörénye, farka, akárcsak a király palástja, lobog. A baloldalon tarka kutya iszik a friss vízből, a jobb oldalon, a háttérben László kisméretű, magyar ruhás vitézei jelennek meg, zászlókkal, lovakkal.

Az északkeleti mellékkápolna oltárának fából faragott, lüszterezett és festett részei már 1749-re elkészültek. A mellékoltáron látható vízfakasztás Michael Angelo Unterberger (1695–1758) dél-tiroli festő műhelyében készült. A Schmutzer-féle rézmetszetet Unterberger szabadon értelmezte: Szent László fejtartását megváltoztatta, a figyelmet elterelő részleteket (a metszet alsó részének elemeit, a vizet lefetyelő kutyát, a ló patáinak nyomán feltörő vízsugarakat) elhagyta. Már a képhez készített előtanulmányon az uralkodó zsinóros dolmányt kap, az oltárképen pedig emellett hermelinnel bélelt, ékes csattal összekapcsolt sárgásbarna palástot visel. Csizmája ugyancsak sárgásbarna, nadrágja sötétkék, a pej ló sötét nyeregtakarójának szegélye arannyal hímzett. A szűk környezettel komponált, meleg színvilágú oltárképen a mennyei fénysugár balról világítja meg Szent László dicső alakját, a király jobb alkarja a ló fejéhez simul, a víz a ló mellső lábainak magasságában fakad a sziklából, a háttér arányaiban megnövelt és megvilágított csoportjában egy fehér ló a néző felé fordul – mindez a kép belső feszültségét fokozza.

Ezzel a típusú ábrázolással találkozunk még a tordai egykori ferences templom főoltárának központi képén és a kolozsvári ferences kolostortemplom olajfestmény-gyűjteményének egyik darabján.

Irodalom:

Barabás Kisanna: A vizet fakasztó Szent László barokk ábrázolásai Erdélyben. In: Hegedűs Enikő (szerk.): Szent László király: Erdély védőszentje. A lovagkirály ábrázolásai a történelmi Erdély területén. Kolozsvár 2018. Verbum. 120–137.
Kronbichler, Johann: Michael Angelo Unterberger. 1695–1758. Salzburg 1995. Dommuseum zu Salzburg. 137–138, 214, 240, Abb. 144–145.