Mementó!
Az egykori Római Katolikus Gimnázium diákjai 2002. június 22-én a volt iskola épületében egy mementóra gyűltek össze a világ minden tájáról, még Ausztráliából is, megemlékezni a 300 éves, az 1702-ben újra indult római katolikus oktatásról, és felidézni a feledésbe merülő híres iskola, a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium nagyságát.
Újraindulást említettem, mivel 1702 előtt már létezett római katolikus iskolai oktatás Székelyvásárhelyen, de a társadalmi-politikai villongások, változások felszámolták, megszüntették. Az újraindult római katolikus iskolai oktatás többszöri helyváltoztatás után 1905-ben kapott helyet abban az épületben, ahol ma az Unirea líceum működik. Az internátus ugyancsak a katolikus egyház és a római katolikus hívek segítségével a főgimnázium épülete mellett 1908-ban épült, és kezdte meg nevelő-oktató tevékenységét. Az itt tanító tanárok mindegyikére az volt jellemző, hogy tantárgya elemeit oly érthetően tanította, hogy az odafigyelő diák már a tanórán nemcsak megértette, hanem el is mélyítette az anyagot. Az itt érettségizett diákok nagyszámban szereznek egyetemi diplomát, de sajnos igen nagy számban szóródnak szét a világ különböző tájaira.
A gimnázium diákságának többsége magyar anyanyelvű római katolikus vallású, de voltak román, zsidó, cigány stb. nemzetiségűek, református, unitárius, görög katolikus és ortodox vallású növendékek is. Ennek ellenére a diákság kölcsönös tiszteletben, barátságban tanult, szórakozott. Tanáraink a másság elismerésére, tiszteletben tartására tanítottak, neveltek. Az internátusban rendszeretetre, az Ora et labora szellemében neveltek.
1948. augusztus 3-án azonban a román állam az államosítási törvény révén felszámolja a felekezeti oktatást. Iskolánk, a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium jogfolytonosság nélkül szűnt meg. Az épületek megmaradtak, de a bennük lévő mozgatható javakat: irattár, könyvtár, egyházi jelképek, zenetanítási eszközök, érettségi tablók stb. széthordták, eltűntették, megsemmisítették. Ma Marosvásárhely magyarságának nagy része megcsodálja ugyan az Unirea líceum szépséges épületét, de azt már nem tudja, sajnos, hogy ezt egyházunk, a katolikus hívek a magyarul tanulni vágyó ifjaknak építették. A református kollégiumi oktatás már 1994-ben újraindult, és 2007 őszén az iskolaépület homlokzatára visszahelyezték az iskola címerét és a Református Kollégium feliratot. Dicsérendő és követendő megvalósítás.
A katolikus iskolai oktatás újraszervezését 2002 júniusában az összesereglett öregdiákok szorgalmazták, a megvalósítás az itthon levők feladata lett. Időközben megalakult az Öregdiákok „Sanctus Emericus” Baráti Társasága és ennek tagsága segítette a megvalósítást, majd támogatta a megvalósult katolikus osztályok szegény sorsú diákjait anyagilag is. A 2002 őszén és 2003 tavaszán benyújtott, a katolikus osztályok létrehozását igénylő kérésünket a Tanügyminisztérium elutasította. A későbbiek során sikerült megnyerni tervünknek a helyi világi és egyházi szervek vezetőit valamint a Gyulafehérvári Érseki Hivatalt. Így 2003 őszén a Tanügyminisztérium már elfogadta kérésünket, köszönhetően a több helyről jövő támogatásnak. 2004 tavaszán az írásbeli engedélyt is kezünkbe vehettük. Munkálkodásunkat kezdettől fogva önzetlenül támogatta Fodor Imre akkori polgármester-helyettes, akinek ezúton is köszönjük segítségét. Az RMDSZ részéről az engedély elnyerését Kerekes Károly képviselő úrnak, a Tanügyminisztériumból Murvai László minisztériumi főigazgató úrnak köszönhetjük.
A katolikus iskolai oktatás újjászervezése valójában a minisztériumi engedély után kezdődik. Csató Béla főtisztelendő úr mindvégig segített, esetenként kezdeményező is a feladatok megoldásában. A tanfelügyelőségen Dónáth Árpád és Albertini Zoltán főtanfelügyelő-helyettesek karolták fel ügyünket. Mindenekelőtt a katolikus osztály elhelyezésére befogadó iskolát kellett találni. Először az Unirea líceumra gondoltunk, de ezirányú kérésünket mind a Tanfelügyelőség mind pedig a líceum vezetősége elutasította. Ekkor a Művészeti Líceumhoz fordultunk, amelynek az épületében valamikor szintén katolikus iskolai intézmény működött. A siker érdekében maga Csató Béla főtisztelendő úr is felkereste az iskola vezetőségét. Azonban nemcsak a román tanerők zárkóztak el a katolikus osztályok befogadásától, hanem a magyar aligazgatónővel az élen a magyar tanerők is. Végül a Bolyai Farkas Elméleti Líceum tanári kara Bálint István igazgató úrral együtt tartózkodás nélkül elfogadta a katolikus osztályt. A katolikus öregdiákok még egyszer megköszönik a líceum tanárainak segítőkész emberségét. A Bolyaiban ma már négy katolikus osztály működik.
Összefoglalva: a múltban de ma is a katolikus iskolai oktatás hivatása kialakítani a katolikus vallás erkölcsi magatartását és a magyar önazonosság-tudatot, az anyanyelv szeretetét és megőrzésének tántoríthatatlan akaratát.
Végezetül: az utókor tisztelettel és elismeréssel fog emlékezni arra, amit közösen megtettünk és megteszünk e nemes és igazságos ügyért. Bízom a katolikus iskolai oktatás további sikerében. Befejezésül idézem Cserei Mihályt, az erdélyi fejedelemség utolsó történetíróját, aki 1709-ben Brassóban a következőket írja: „A Te Szent Fiad érdemeiért szánj meg még egyszer minket országostul: újítsd meg napjainkat, mint valának az régi időben; hadd lássunk jó napokat ennyi sok gonosz után.”
A Katolikus Öregdiákok „Sanctus Emericus” Baráti Társasága nevében:
Bányász Sándor ny. tanár