230×160 cm
1951 augusztusa után az obszerváns ferencesek marosvásárhelyi épületegyüttese a városi Néptanács használatába került, „kivételt képezett a templom, sekrestye, emeleti részen nyitott folyosó, a volt oratórium és egy szoba”.
1956 szeptemberében az épület padlásáról tűzvédelmi hatósági rendeletre a berendezési tárgyakat eltávolították, és az ehedi plébániának adták. Az egyházközségben szolgáló plébános feljegyezte a jelentős adomány darabjait, közöttük egy Assisi Szent Ferencet, valamint egy Szent Családot ábrázoló olajfestményt. Az előbbi kép, úgy tűnik, elpusztult. 2007-ben azonban az egyházközség egy Szent Családot ábrázoló, kvalitásos barokk olajfestményt helyezett letétbe a marosvásárhelyi egyházművészeti gyűjteménybe, amelyről a méretazonosság alapján minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a ferences kolostor „lépcsőházi feljárójának pihenőjénél” egykor álló képpel azonos.
A kagylódíszes, volutás záródású keretbe foglalt vászonkép előterében, természeti és építészeti elemek előtt, a Szent Család teljes alakos ábrázolásban jelenik meg. A központi tengelyben ülő Szűz Mária gyöngéden tartja ölében a Gyermek Krisztust, akinek széttárt karját balról Szent Anna, jobbról a virágzó botot magához ölelő Szent József érinti. A tekintetét égre emelő, kezében pásztorbotot és könyvet tartó Szent Joachim Mária és József glóriás alakjai fölé magasodik. A kép belső kohézióját a háromszög-kompozíció, az alapszínek használata és a szenteket összefogó tekintetek, mozdulatok teremtik meg.
Irodalom:
Barabás Kisanna: Adatok a marosvásárhelyi obszerváns ferences templom berendezéstörténetéhez. In:Kovács Zsolt–Orbán János (szerk.): Táguló horizont. Tanulmányok a fiatal művészettörténészek marosvásárhelyi konferenciájának előadásaiból. Marosvásárhely–Kolozsvár, 2013. 67–76.
