„A 13. század elejétől a szentmisében a békecsókot úgy adták, hogy a miséző pap először megcsókolta az oltárt, majd a pacificalét e szavakkal: „pax tecum”. Ezután a diákonus odavitte annak, akinek a miséző küldte, aki szintén megcsókolta. A II. Vatikáni Zsinatig (1962–1965) használták minden olyan alkalommal, amikor az asszisztencián kívül másnak is adni akarták a békecsókot.” Jaross Béla marosvásárhelyi főesperes-plébános 1933-ban középkori korpusszal ékesíttette apáti békekeresztjét. A sima lemezkeresztre szegezett ezüst korpusz a 14. századi székelyhodosi pacificaléról származik. „Pax Vobis!” (Békesség Nektek!) – hirdeti az aranyozott sugárkoszorú majuszkulás (nagybetűs) felirata. A kereszt „tövében” megjelenő földgömb Krisztus megváltó szeretetének egyetemességét jelképezi.
Irodalom:
Magyar Katolikus Lexikon http://lexikon.katolikus.hu/P/pacificale.html (2020.11.26.)
Kiss Pál: Marosvásárhely története. Budapest, 1942. 31. fénykép. (A tárgyat a plébánia többi értékes kegyszerével Jánosy Zoltán fotózta le.)
Barabás Kisanna: Marosvásárhelyi Egyházművészeti Múzeum. Millenniumi kiállítás. Tárlatvezető. Marosvásárhely, 2009.
