Az ismeretlen eredetű, akvarellel színezett rézmetszet a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János plébánia könyvtárának rendezésekor került elő.
Az ábrázolás a Sion felé vezető út allegóriája. Középpontjában a lángoló szív a sátánt legyőző, megváltó isteni szeretetet jelképezi, a felhőkre helyezett, ragyogó kőtáblák pedig a szövetség törvényét. Ezek ismeretében indul el a hívő Sion felé, azaz az üdvösséget jelentő Mennyei Városba. Az út nehéz, keresztektől, rózsától és tövisektől nem mentes, de a töredelmes léleknek a megigazulást adja. A bal oldalon megjelenő dobókockák a babonás jövendölésre, az álarc a képmutatásra utalnak, és a bűnös életet követő bűnhődésre figyelmeztetnek.
A 18. századi, jelzetlen ábrázolást német nyelvű felirat kíséri.
Irodalom:
Barabás Kisanna: A Marosvásárhelyi Egyházművészeti Múzeum magánáhítatra serkentő 18. századi szentképei. In: Orbán János (szerk.): Stílusok, művek, mesterek. Erdély művészete 1690–1848 között. Tanulmányok B. Nagy Margit emlékére. Marosvásárhely–Kolozsvár, 2011. 315–322.