Az egykori marosvásárhelyi Római Katolikus Főgimnázium zászlójának megáldása – 2020. november 5.

Az 1898/1899-es tanévben Karácson Márton, a marosvásárhelyi Római Katolikus Főgimnázium igazgatója az általa vezetett tanintézmény értesítőjében arról számolt be, hogy „a főgymnasium egy vallásos célra szánt lobogót rendelt meg”.
Karácson Márton nem nevezte meg a lobogó készítésének helyét, költségeit, nem írta le annak megjelenési formáját sem. A hangsúly az iskola életében fontos helyet elfoglaló eseményen volt: az egyházmegye püspöke, Majláth Gusztáv Károly édesanyját, „özvegy Mailáth Györgynét, császári és királyi csillagkeresztes Udvarhölgyet, az első osztályú Erzsébet-rend kitüntetett Nagyasszonyságát nyerte meg a Zászló-anyaságra”. A püspök édesanyjának zászlóanyai szerepe nem csupán az ünnepélyes zászlószentelés fényét emelte, hanem az intézmény felett vállalt védnökséget is jelentette.
Tárgyi szempontból a zászlóanyaság az iskola ifjúságának 1899-ben ajándékozott szalagban érhető tetten. A korabeli gyakorlatnak megfelelően ezen a szalagon az adományozást hímzett felirat örökítette meg. Szerencsés módon a zászló tartozékával, ezzel az ún. zászlóanyai szalaggal együtt maradt meg, így bátran állítható róla, hogy az iskola zászlója.
A fémszálak számos típusát felvonultató hímzés, valamint a világos krém- és világos kék színű, játékosan váltott selyemszövetek használata egységes iparművészeti munkát eredményezett. Előállítási helye minden bizonnyal a 19. század végén jól működő, keresett egyházi varroda volt, amely minőségi anyagokból, kellő technikai tudással kivitelezett, igényes munkákkal tudta kiszolgálni az erdélyi vallásos igényeket is.
A fohászokkal kísért festménybetétek esetében a megrendelő által választott képtípusok játszanak fontos szerepet: egyik oldalon István király az országot, illetve a koronát ajánlja föl a Magyarok Nagyasszonyának, a másikon pedig Szent Imre fogadalma látható. A Szent Imre-ábrázolás előképét a székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum 1830 körüli historizáló olajfestményében ismerjük fel. Az ismeretlen magyarországi festő munkája alapján elmondható, hogy a marosvásárhelyi zászló festménybetétének hátterében megjelenő épület is a fogadalom helyszínére, Veszprémre utal. Az intézmény vezetősége az ábrázolások által Szent István és Szent Imre imádságos, szent életét és mély Szűzanya-tiszteletét állította követendő példaként a katolikus ifjúság elé.
Az elmúlt évben (2019/2020) Laura Troșan textilrestaurátor azokat a károsodásokat igyekezett kiküszöbölni, amelyeket a zászló használata, majd tárolása okozott. Az anyagok kopása, elszakadása, a paszománt leválása, a szegélyek, sarkok megrongálódása, a nem megfelelő javítások – csupán néhány olyan károsodás, amely a laikus néző számára is nyilvánvaló volt. A restaurátori műhelyben a tárgyak portalanítására, nedves tisztítására, a foltok eltávolítására, a fémszálas elemek letisztítására, a selyemszövet lapok szétszedésére, megerősítésére, az anyagok pótlására, majd az összedolgozásra és a vasalásra került sor. A restaurálás nem törekedett az eredeti állapot visszaállítására, így a valószínűleg rendszerváltáskor eltávolított „Hazánk Nagyasszonya” feliratrész nem került pótlásra.
A zászló tulajdonjogát élvező marosvásárhelyi Keresztelő Szent János plébánia megbízott muzeológusaként köszönetet mondok dr. Tamási Zsolt igazgató úrnak, az iskola tanári és szülői közösségének, dr. Laura Troșan textilrestaurátornak a zászló megújulásáért, és azt kívánom, hogy az összetartozásáról és hitéről alkalomról alkalomra tanúságot tevő marosvásárhelyi római katolikus ifjúság jelképe legyen!

szöveg: Barabás Kisanna

fotók: Molnár Miklós Csaba, Laura Troșan

Szent Imre-búcsú a katolikus iskolában

Restaurálás közben

Restaurálás közben

Restaurálás előtt

Restaurálás után