„A kórházi pasztoráció egyházi megbízásból, ökumenikus felelősséggel történik. Egyedülálló egyházi munkaterületet jelent sajátos adottságokkal és követelményekkel, és nem a gyülekezeti lelkigondozás egyik változata.”
(Német Evangélikus Egyház)
*
„A klinikai lelkigondozás olyan komplex pszichés és spirituális támogatás, betegkísérés, melynek módszere a terápiás hatású értékközvetítés, azaz a gyógyító jelenlét, empatikus meghallgatás, nondirektív értelemkeresés, olyan segítő kapcsolat, amely spirituális erőtérben – Isten jelenlétében – történik. Színtere lehet minden olyan hely, ahol gyógyító, ápoló tevékenységet folytatnak, és ahol olyan krízisben levő ember fordul elő, aki igényt tart lelkigondozói segítségre, és ahol megvalósulhat a lelkigondozói beszélgetés. Amikor a lelkigondozó úgy ítéli meg, hogy a lelkigondozottnak a lelkigondozói támogatás mellett – az ő kompetenciáját meghaladó – spirituális támogatásra is szüksége van, igénybe kell vennie a kórházlelkész segítségét, és lelkigondozottját támogatnia kell e segítség elfogadásában.”
(Klinikai Lelkigondozók Ökumenikus Egyesülete)
*
„A betegek lelkigondozásának központi célja: segíteni a betegség rabságába került embert abban, hogy beszűkült élethelyzetében megtalálja maga számára a mindig továbblétező életszabadságot.”
(Dr. Hézser Gábor)
*
„A kórházlelkész az a személy, akinek saját felekezete szerinti lelkészi/papi képzettsége van, és egyháza megbízta, hogy beteg híveinek vallásuk gyakorlásában segítséget nyújtson. Az ilyen különleges lelkészi feladatot ellátó szakembernél is kívánatos, hogy lelkipásztori tapasztalatain túl lelkigondozói szakismeretekkel rendelkezzen.”
(KLÖE)
*
„A lelkészi szolgálat a kórházakban legfőbb céljának tekinti, hogy a szakszerű orvosi ellátással együtt, bátorítást nyújtson a szenvedőknek, hogy ne adják fel a reményt, amikor az egészség visszanyerésével és annak megtartásával küszködnek, hogy ebben a harcban mindannyian megtapasztalhassák Isten közelségét és segítő szeretetét.”
(Jakab László)